A PENÉSZ – VAN MEGOLDÁS ELLENE

Mi okozhatja a penész kialakulását?

A penész megtelepedéséhez három tényező­re van szükség: tartós nedvességre, tápta­lajra és gombaspórára. Ez utóbbi mindenhol jelen van a levegőben, és kívül többnyire na­gyobb mennyiségben található, mint a lakás­ban. így ezzel számolnunk kell, hacsak nem légtechnikai berendezésekkel oldjuk meg a friss, tisztított levegő bejuttatását a lakásba. A lakásaink belső felületképzése különböző­képpen ad lehetőséget arra, hogy a gomba táptalajt találjon.

A tapéták különösen kedve­zőek a gomba szaporodásának szempontjá­ból, és a különféle porózus, festett felületek sem gátolják azt. A nem porózus felületeken (fém, illetve mázas burkolólap] már nem talál tápanyagot, így az ilyen felületek kevésbé van­nak kitéve a penész veszélyének.

Így – mivel nem akarjuk az egész lakóteret lecsempézni – csak egy eszköz marad a kezünkben: nem engedhetjük meg, hogy a falfelület nedves le­gyen. Nedvesség alatt viszont nem csak azt kell érteni, hogy csorog a víz a falon. A pené­szedés már azokon a felületeken is meg tud indulni, ahol legalább 3 napon keresztül 75% feletti a páratartalom. De hogyan kerül ez a nedvesség a falra? És miért jelentkezik első­sorban telente?

A tettes neve: hőhíd

Lakásaink levegőjének relatív nedvességtar­talma 50-65%, és hőmérséklete a téli idő­ben 22 °C. Ezen a hőfokon a levegő egy kilogrammja legfeljebb 18 g vizet tud meg­tartani (ez kb 23g/m3-t jelent) Ha a leve­gő relatív nedvességtartalma 65%, akkor 11,5 g nedvesség van egy kilogramm levegő­ben. A kellően hideg felületeken viszont ez a nedvesség kicsapódik, mint télen, ha szem­üvegben megyünk a kinti hidegről a benti me­legbe.

Esetünkben ez a 15 °C-os felületeken már megindul. Nyilvánvaló, hogy nyáron nem találunk egy­könnyen ilyen felületeket a lakásban (kivé­ve a hűtőszekrényt és a légkondícionálót, ezek karbantartásáról még lesz szó). Télen viszont, ha kint mínusz 10-15 ^°C van, a szi­geteletlen falak belső felülete könnyen 8 °C-ra is lehűlhet!

Természetesen, lakóépületek esetében ilyen falak ma már nem készülnek. Viszont a jó szigetelőképességű falazatok esetében is sok szerkezeti beton (födém, á hidaló) érintkezhet a külvilággal. Amennyiben ezeket a felületeket nem hőszigeteljük, úgy az anyagváltásból adódó hőhidak ki fognak rajzolódni a lakótérben – a megtelepedő pe­nész révén. Veszélyes tehát minden olyan szerkezet, ahol a falat alkotó anyagok hőve­zetési tényezője között nagy eltérés van [pil­lérvázas kitöltő falazatú épületek, monolit vasbeton áthidalók alkalmazása jól szigete­lő falazó anyagokkal együtt). Természetesen korrektül kivitelezhetők ezek a szerkezetek is.

A jó hővezető anyagokból [többnyire beton­ból] épült részek elé olyan vastag hőszigete­lést kell elhelyezni, hogy mind a falazott ré­szen, mind a hőszigetelt vasbeton esetében azonos legyen az „U” érték, a hőátbocsátási té­nyező. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kerülő hőhidak kiküszöbölésére a hő­szigetelést a betonfelületen túlmenően mint­egy 20-40 cm szélességben túl kell nyújtani. A szerkezetépítés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a jobban szigetelő téglafalazat síkja és a hőszigetelt vasbeton szerkezet sík­ja megegyezzen, vagyis ki kell„lógatni” a tég­lát.

Ez különösen nagyobb vastagság ese­tén okozhat gondot. Látható tehát, hogy az anyagváltásból adódó hőhidak megszünte­tése gondos, körültekintő munkát feltételez. Az egyes falazó anyagok esetében betonszer­kezetek előtti minimális hőszigetelési vastag­ságot az alábbi táblázat tartalmazza.

Amennyiben kevésbé jól szigetelő falazó anya­got használunk (Porotherm25, B-30) kisebb lesz a hővezetési tényező különbsége a két anyag között, így nem kell bonyolult megol­dásokat alkalmazni. A kellően vastag hőszi­getelés [10-12 cm) egyformán elegendő lesz mindkét felületen.

Van egy másik típusa a hőhidaknak, ezek az úgynevezett geometriai hőhidak. Ilyenek az épület sarkai, ahol a hűlő felület nagyobb, mint a belső, fűtött felület. Így ez a rész hű­tőbordaként üzemel és lehűti a sarkokat. Ennek mértéke jól szigetelt épület esetében nem több, mint 1-2 °C, de a nem körültekin­tően megtervezett vagy megépített épület esetén ez az érték lényegesen több lehet, és itt is megindulhat a penészesedéshez vezető páralecsapódás. Ráadásul gyakran, sajnos – bár érthető okokból – pont a sarkokra helye­zik a pilléreket, így az anyagváltás okozta hő-híd együtt jelentkezhet a geometriai hőhíddal.

Végül – ki ne hagyjuk! – a legjelentősebb hűlő felületet, az erkélylemezeket. Ezeket hőszige­teléssel mindig el kell választani a teherhor­dó falaktól, amire ma már megvan a techni­kai lehetőség. Sajnos, az utólagos kijavítás jóval többe kerülhet, mintha az építkezés so­rán gondoskodtunk volna róla.

A penész kialakulásának egyéb okozói

Sok más tényező is hozzájárulhat a penésze­sedéshez. Ezekről azonban elmondhatjuk, hogy lényegesen kisebb a szerepük, önma­gukban nem lennének elegendőek a helyzet előidézéséhez. Manapság gyakran előfordul, hogy a kora tavasszal elkezdett építkezést ősszel már befejezik, és a fűtési szezonra már beköl­töznek az új lakók.

A mai gyors építési mód­szerek és a gazdasági kényszer arra tereli a beruházókat, hogy mihamarabb értékesít­sék a lakásokat. A teljesen új épületekben azonban nagy mennyiségű építési nedves­ség található, ami egyrészt már önmagá­ban garantálja a penészgombák szaporo­dásához szükséges nedves körülményeket, másrészt a jelen levő számottevő víz miatt a falszerkezet nem az eredeti, tervezett hő­szigetelési értékkel rendelkezik.

Ez ahhoz ve­zet, hogy a belső felületünk megint jobban lehűl, mint amit a hőtechnikai méretezés során tervezték. Ennek az eredménye további kondenzáció, amitől tovább hűl a fal. A végeredmény nem lehet kérdéses.

A mindennapi életvitelünk révén lakásunk­ban folyamatosan termeljük a párát. Az ember egy óra alatt átlagosan 75 g párát juttat a levegőbe, amibe bele kell érteni a fő­zéssel, fürdéssel, növények öntözésével és azok párologtatásával járó nedvességbevi­telt egyaránt. Ez a pára – a közhiedelemmel ellentétben nem a falakon keresz­tül akar távozni, hanem a szellőző levegővel. Amennyiben a természetes szellőzést meg­akadályozzuk [pl. a régi, rossz nyitászárók ki­cserélésével], mesterséges szellőztetést kell beépíteni, vagy rendszeresen gondoskod­ni a szükséges légcseréről. A szellőztetés­nek ilyenkor rövidnek és intenzívnek kell len­nie. Ha ezt elhanyagoljuk, a pára nem tud a legjobban „lélegző” falakon keresztül sem tá­vozni, így megnövekszik a lakásban a rela­tív páratartalom (50-65%-ról 70-80%-ra). Ilyenkor viszont már megint adott a penész­képződés minden feltétele. Eleink nem nagyon küzdöttek ezzel a problé­mával, pedig nem mondhatjuk, hogy a régi falak is 0,3W/m2K hőátbocsátási érték­kel bírtak. Ezt annak köszönhették, hogy rendszeresen kimeszelték a lakásokat, és a mész fertőtlenítette a felületet, megszűntet­te a problémát. Manapság is sok múlik azon, hogy milyen a belső felületképzés.